Főoldal
Gyakorlati tapasztalat
Online érzelmi konzultáció
Önbizalom
Párkapcsolat
Gyermeknevelés
Gyermeknevelés
Kismamáknak
Amikor nem jön a baba
Életigenlés eszközei
Testsúly
Tanulás
Gyász
Betegségekről másképpen
Angyalokkal
link

A PCOS-ről


Holisztikus szemlélettel a PCOS-ről
(Policisztás ovárium)

A betegség tünetek:

Mit tehetünk magunkért?

Komplex kezelési lehetőségek: gyógyszeres támogatás mellett az életmód megváltoztatására is szükség van a mihamarabbi javulás érdekében: megfelelő táplálkozás, lelki egység, gyógyhatású táplálék-kiegészítők, rendszeres ttestmozgás.

Gyógyszeres:
Metformin és, ha szükséges egyéb gyógyszerek az orvos utasítása szerint.

Táplálkozás: diéta
Figyelmet kellene fordítani a szénhidrátok megfelelő mennyiségű és megfelelő időben történő beviteléhez (lassan és gyorsan felszívódó szénhidrátok/alacsony GI ételek).
Zöldségek fogyasztása és megfelelő mennyiségű víz bevitele különösen ajánlott.
A fogyás önmagában csökkenti a diabetest és jótékony hatású az egészségre.

Lelki: kineziológia , pszichoterápia, relaxáció
A stresszoldás során felszabaduló többletenergia a gyógyulást segíti, valamint a szervezet öngyógyító mechanizmusa hatékonyabban működhet.

Alternatív: gyógynövények, ásványi anyagok
Bizonyos gyógynövények segíthetnek a tünetek enyhítésében. Barátcserjét ajánlják a nemi hormonok egyensúlyának helyreállítására. Lucerna segítheti a lúgosítás folyamatát.
Ásványi anyagok szükségesek a sejtek élettani folyamataihoz, ezért multivitamin szedése segíthet.

Testmozgás, pihenés
Vizsgálatok kiderítették, hogy a testmozgás leköti a felszabadult dh-tesztoszteronokat, ezáltal is csökkenthető a bőrfüggelék kedvezőtlen tünetegyüttese (szőrösödés, hajvékonyodás stb.)
A megfelelő mennyiségű alvás segíti a szervezet regenerációját és csökkenti a stressz szintjét.

Következtetés: A szerzők az eredmények alapján a polycystás ovárium szindrómában szenvedő betegeiknek a metformin szedése, alacsony glykaemiás indexű étrend és fokozott testi aktivitásból álló hármas alapkezelést javasolják a kezelés hosszú távú hatásának lemérésére.  
Orvosi Hetilap 2011;152(16):628-632

 


tovabb