Íme egyik kedves páciensem tapasztalata, aki házassági krízise idején úgy döntött, hogy a válás helyett megmenti a házasságát, családját:
A szeretet ereje, a család megmentése
Nézzük, mi is a szeretet?
SZabad akarat
Elfogadás
Rend
Egység
Teremtés
Eggyéválás
Teljesség
A szeretet szót sokszor használjuk: pl. szeretem a focit, szeretem a palacsintát, szeretem a kutyámat, szeretem
a férjem... Persze mégis érezhető különbség az egyes szeretet kinyilvánítás között. De úgy hiszem minden szeretetnek van feltétele. Mindenkit nem szerethetünk egyformán, igenis vannak vonzó, nekünk tetsző dolgok, jellemzők melyek kitüntetik az adott dolgot vagy személyt a többség közül. Tehát ez lesz a feltétele a szeretetemnek.
Hogyan lehet valakit feltétel nélkül szeretni?
Azt hiszem itt a teljes mértékű elfogadás jöhet szóba.
Az, hogy tiszteletben tartom a másik gondolatát, érzéseit, elfogadom a külsejét és segítem mindenben, amiben tudom. Ez a feltétel nélküli elfogadás képessége főként papok és lelkiismeretes szociális munkások érdeme. Nagyszerű dolog a feltétel nélküli szeretet! Áldás ez arra nézve, aki így tud szeretni! Ám ezt meg lehet tanulni is!!!
Gyakran ez a szemléletváltás az egyetlen eszköz egy megváltozott házasság, folyton változó házastárs elfogadására. Mert folyton változunk. időről időre, ahogy haladunk előre a korban. Mindannyian. A változásokat pedig tudni kell kezelni.El kell tudni fogadni. És íme, megint az elfogadásnál kötöttünk ki...
Tudatosan élni, vagy az érzelmeinkre hallgatni?
Azt hiszem ha az ember már házasságban él, nem feltétlenül kell az érzelmeire hallgatnia. Szerintem, ha mindig a szívünk vezetne, több lenne a félrelépés, több lenne talán az erőszak is. És talán a média által agyon hangoztatott "élj a mának!", "Valósítsd meg önmagad!", "Légy szerelmes mindig!" felszólítások sokakat valóban szíven ütnek. Valóban úgy érezhetik, valamiről lemaradnak, valami elsiklik mellettük és ők úgy öregednek meg, hogy
a "látszatboldogság" ízét még meg sem kóstolhatták.
És jön a kapkodás, jön a "semmi sem számít, csak az ÉN sikerem, boldogságom" hajszolása. Ezzel persze eltiporva másokat: a házastársunkat, a gyermekünket... S valóban boldogok leszünk-e, ha céljainkat, "új boldogságunkat" elértük? Valóban nem fog fájni ha visszanézünk, hogy miket és kiket hagytunk a hátunk mögött?
Új élet, új gondok...
A válás csak bizonyos esetekben eredményes.
Amikor már az egyén testi-lelki jóléte forog kockán
a házasság miatt, akkor megváltás lehet a belőle való kilépés. Ám sokszor nincsenek tisztában az emberek azzal, hogy hiába cserélem le a társamat, ha már született tőle egy gyermekem, egy életen át hozzá vagyok láncolva.
A gyermek egy kapocs, a gyermek egy örök emlékeztető jegy, hogy azzal a bizonyos társsal valaha szoros érzelmi szálak kötöttek össze.
Vannak fájlok, melyeket az emberi számítógépből akkor sem tudunk kitörölni, ha cseréljük az egész winchestert...
A szerelem mámorító, mindennél magasztosabb érzés! Egy "drog", mely hat a neurotranszmittereinkre. Ha "kiürül a szervezetből", ha jönnek az "elvonási tünetek", űzzük, hajtjuk, hogy minél előbb a "szerhez" jussunk. És igen, van aki így csinálja. Van, aki tűzön-vízen át hajszolja a szerelmet. Pedig másféle "drogok" is vannak: a kreativitás, művészet, baráti összejövetelek, sport stb...
Ha már csitulnak az érzelmek egy kapcsolatban, bölcsnek kell lennünk ahhoz, hogy társunkat szeretve-elfogadva, tudjuk a bennünk még szunnyadó tehetséget kiaknázni, minden - minket érdeklő - dolgot felfedezni a világban. Meg kell találnunk azokat a kedvteléseket, dolgokat, melyek boldogság-hormont termelnek! És ez ne alkohol vagy játékgép legyen!
Ehhez kell igazán bölcsnek lennünk!
Tanulni kell az élettől! Mert az élet tanít minket! Időről időre próbára tesz bennünket! Újabb és újabb gátat emel, és az orrunkra fricskáz. Kíváncsi, vajon hogyan vesszük az akadályokat? Dícsérni nem dícsér, csak magunknak könyvelhetjük el a sikert, ha valamilyen problémás élethelyzetet jól oldottunk meg.
Jómagam - Te tudva a problémámat - időről időre arra a következtetésre jutok, hogy a házasság hullámhegyek és hullámvölgyek sorozata. S azt kell észben tartanunk, hogy a hullámvölgy után feltétlenül következnie kell egy hullámhegynek, amely megerősít bennünket abban, hogy igenis érdemes együtt végig csinálnunk azt, amit együtt kezdtünk el...
Ha az ember nem tud saját maga megbirkózni valamilyen problémával, segítséghez folyamodik. Könnyen nyúl egy eszköz után, ha egy elromlott vízcsapot kell megszerelnie, de ha az érzelmei szenvedtek csorbát, nem mer vagy nem akar segítséget igénybe venni. Egyedül küszködik a bajok megoldásával, és ebbe végül belefárad.
Pedig segítséget igénybe venni nem a gyengeség, hanem
a bölcsesség jele! Ezzel jó lenne, ha mindenki tisztában lenne!
Manapság annyi külső-belső teher nyomorítja az ember testét és lelkét, hogy szinte képtelenség is velük egyedül megküzdeni.
Ha már a család egysége kezd megbomlani, azt hiszem kötelező lenne külső segítséget kérni! Mert egy kívülálló személy objektívebben látja a mi szubjektív problémáinkat, és akár néhány jó szóval, tanáccsal képes szemünk elől elhúzni a függönyt, hogy tisztábban lássunk.
Az embereknek a lelki problémákat a legnehezebb kezelniük. A stressz, a pszichés nyomás és egyéb lelki gondok végül testi tünetekké válhatnak.
A megoldhatatlannak tűnő problémák olyannyira megterhelők lehetnek, hogy akár személyiségváltozást is okozhatnak. S ez mindenre kihat: a párkapcsolatra,
a gyermeknevelésre, a munkahelyi kapcsolatokra és még sorolhatnám.
Fel kell kutatnunk, meg kell ismerkednünk azokkal
a lehetőségekkel, melyek segítenek nekünk a nyomasztó terhektől való megszabadulásban.
Akik a tudat alatt mélyen meghúzódó - számunkra nem egyértelmű - okokat képesek feltárni, azok leginkább
a kineziológusok és a pszichológusok. Hozzájuk bizalommal fordulhatunk! Gyakran el sem tudjuk képzelni, mi mindent hurcolunk magunkkal a tudatalattinkban. Sokan nem is hiszik el, hogy már a születésünk pillanatában érhet bennünket olyan stressz, mely egész életvitelünkre kihathat.
Saját tapasztalatból írom, hogy a kineziológia egy csodálatos "tudomány". Egy nagyszerű lehetőség, hogy feltárjuk és feloldjuk a bennünk mélyen meghúzódó gátakat. Segít megismerni valódi önmagunkat. Szembesülhetünk gyermekkori sérelmeinkkel, melyek végül akár párkapcsolatunkra is kihathatnak. S ezzel a szembesüléssel, a tudattalanból tudatba emeléssel könnyebben megérthetjük a probléma okát, és egyben
a gyógyírt is megtaláljuk rá közösen, a kineziológussal.