Főoldal
Az oldásról
Gyakorlati tapasztalat
Árak
Elérhetőség
Bejelentkezés
Önbizalom
Párkapcsolat
Gyermeknevelés
Kismamáknak
Amikor nem jön a baba
Életigenlés eszközei
Testsúly
Tanulás
Gyász
Betegségekről másképpen
Angyalokkal
link

Búcsúzás és éledés


Életünk legnehezebb feladata a veszteségek feldolgozása. Ebben a helyzetben gyakran a környezet is tanácstalan, és nem biztos, hogy a megfelelő segítséget tudja nyújtani.
A legfontosabb ilyenkor a magány oldása és a hétköznapi teendőkbe való besegítés, hogy a gyászoló a bánatában ne érezze magát egyedül. Ne sürgessük őt és ne adjunk erőteljes impulzusokat az újrakezdéshez – az elengedés nem megy egyik napról a másikra. Az a szerencsés, ha a gyászoló túljut a lelki folyamat minden stádiumán.

Néhány sorban összefoglalom, hogy mi is zajlik ilyenkor bennünk és mely tünetek mutatják, hogy a gyász feldolgozásában elakadtunk.

Veszteség feldolgozásának szakaszai:

• elutasítás
• felszakadó érzelmek
• keresés és elválás
• önmagunkhoz és a világhoz való új viszony kialakítása

Néhány gyászt kísérő érzés

Üresség, lemondás, harag, tehetetlenség, meg nem értettség, magány, értékvilág átrendeződése.

Elfojtott gyász tünetei:

• görcsös kapaszkodás a múltba
• örökös bűntudat
• depresszió
• céltalanság
• kötődési képtelenség
• elzárkózás a jövő elől

Az aktivitásba való visszatérést segíti:

• belső védettség megteremtése
• új élethelyzetre történő ráhangolódás
• új énkép kialakítása
• új célok kitűzése
• új napi ritmus kialakítása
• tudatosan keresni az emberek társaságát
• kreativitás fejlesztése

Ne sírj, mert szeretsz engem!

A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem hátunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék
a gondolataidon kívül...
csak mert a szemem nem lát...
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg is fogod találni a lelkemet,
és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légyszives... ha lehet,
töröld le könnyeidet
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.

Szent Ágoston

 


 


tovabb