A trauma hatása a gyerekek életkora szerint
A kutatók és a pszichológusok nemrégiben elkezdték felismerni, hogy a gyerekek tünetei különböznek a felnőttekétől, ezért néhány tünet esetében életkorra jellemző megjelenési formákat is megfogalmaztak.
Növekedése során a gyerek különböző fejlődési szakaszokon megy keresztül, és minden egyes szakaszban szembe kell néznie valamilyen speciális kihívással. Ezeket fejlődési krízisnek vagy konfliktusnak is szokták nevezni. Bár a konfliktusok soha nem tűnnek el teljesen, a gyermeknek elégséges módon kell megoldania őket ahhoz, hogy a következő fejlődési szakaszba léphessen.
2 éves kor előtt
A kisbaba bizalma a környezete és az emberek iránt a gondozójával folytatott interakciókon keresztül alakul ki. A bizalom akkor fejlődik ki, ha a szülő biztonságot, élelmet, melegséget, megnyugvást és testi közelséget biztosít. A baba bizalmatlansággal és szorongással reagál környezetére, ha szükségleteit nem elégítik ki, ha következetlen bánásmódban részesül, ha nem biztosított a számára egy másik ember fizikai közelsége, vagy egy gondoskodó felnőtt jelenléte.
Az egészen kicsi gyerekek gyakran csupán néhány PTSD tünetet mutatnak, méghozzá olyanokat, melyek nem különösebben ismertek, és nincsenek felsorolva a jellegzetes tünetek között. Az első életévekben még másként működik az emlékezet, mint később: ebben az életkorban még csak az ún. „viselkedéses memória“ aktív. Ebben az életkorban izgatottság, visszahúzódás, sírás, alvás- vagy evészavar, fejlődési visszamaradottság és regresszió utalhat az elszenvedett traumára.
Kisgyerekeknél a traumáról szóló szorongáskeltő álmok néhány hét után átalakulnak szörnyetegekről, fenyegető veszélyekről, vagy mások megmentéséről szóló általános rémálmokká. Kisgyerekek általában nem élik át újra a traumát, az esemény inkább az ismétlődő játékokban tér vissza.
2 és 6 év között
A második fejlődési szakaszban kezdődik meg a járás és a nyelvfejlődés. A gyerek ilyenkor már több tárgyra és emberre is képes kiterjeszteni a figyelmét. Támogató környezetben a tárgyakkal és emberekkel végzett tevékenység a gyermek autonómiájának fejlődéséhez vezet, illetve ahhoz, hogy a gyerekben kialakuljon saját értékességének, kompetenciájának tudata. A korlátozás ezzel szemben csökkent önértékeléshez vezethet.
A trauma az alábbi következményekkel járhat:
- a gyerek nehezen azonosítja be az érzéseit
- tehetetlenség, passzivitás, a szokásos válaszkészség csökkenése, szomorúság
- generalizált félelem
- szeparációs félelem, a gondozókon való csüngés
- nehézséget okoz az eseményről beszélni rémálmok, nyugtalanság alvás közben
- testi tünetek: hasfájás, fejfájás
- regresszív tünetek: ágybavizelés, a beszéd- és motoros készségek elvesztése, ujjszopás
- a halál véglegességének felfogására való képtelenség halálfélelem
- a gondozók elhanyagoló bánásmódjával kapcsolatos szorongás fokozott éberség, zavarodottság
- megrémülés a hangos zajoktól „hisztis” lesz a gyerek
- felismerhető jelleg nélküli sírás, nyűgösség lefagyás (hirtelen mozdulatlanság)
- riadtság vagy elkerülő reakció a traumával kapcsolatos képi/testi ingerekre
- ismétlődő viselkedés és játékok, rajzok „futószalagon” gyártása
- csonka jövőkép, a gyerek nem gondolja, hogy valaha felnőtté válik
Iskolás korú gyerekek (6-11 évesig)
Azok a gyerekek, akik nem érzik magukat biztonságban, és nem veszi őket körül melegség, kevesebb sikerrel oldják meg ennek és a rákövetkező fejlődési szakasznak a krízisét. Amennyiben a korábbi krízisek megoldatlanok, a gyerek kívánságai pedig kielégítetlenek maradnak, a gyerek értéktelennek, kétségbeesettnek fogja érezni magát, továbbá alacsony lesz az önértékelése.
A trauma tünetei lehetnek: felelősségérzet és bűntudat félelem az érzésektől
Fiatal serdülők és serdülők (12-18 év)
- öntudatosság, önérzetesség
- életveszélyes újrajátszás
- lázadás otthon, az iskolában
- depresszió, visszahúzódás
- hirtelen változások a baráti kapcsolatokban
- az iskolai teljesítmény hanyatlása
- traumavezérelt acting-out, például szexuális tevékenységben vagy más meggondolatlan kockázatvállalásban
- a gyerek megpróbálja távol tartani magától a szégyen, a bűntudat és a megalázottság érzését
- intenzív bevonódás társas tevékenységekbe vagy visszavonulás a többiektől a belső zűrzavar tisztázása érdekében
- ügyetlenség
- bosszúvágy, cselekvésközpontú reakció a traumára
- magába fordulás, visszahúzódás
- evési és alvási zavarok, rémálmok
Forrás: http://mek.oszk.hu/15900/15924/15924.pdf Back up the children–Állj mellette! A traumatizált gyermekek támogatásának alapjai