Érzékeled és felfogod a környezetedben lévő finom részleteket? Mások hangulata hatással van rád? A hangos zajoktól rosszul érzed magad? Ijedős vagy? Ideges leszel, ha rövid idő alatt túl sok mindent kell csinálnod?
A fenti állítások azt mutatják, hogy lehetséges, hogy a szuperérzékeny emberek közé tartozol. A szuperérézkenységet ne negativumként fogd fel, csupán azt mutatja, hogy a világ rezdüléseire érzékenyebben reagálsz, tehát más eszközöket kell alkalmaznod a lelki stabilitásod megteremtéséhez.
A szuperérézékenység alapja általában egy negatív apakép, egy olyan gyermekkori tapasztalat, ami egy negatív tévhitet generált benned önmagad értékeivel szemben.
Fontos tudnod, hogy felnőttként van módod a berögzült negatív tudattartalmak felülírására és meg tudod teremteni azt az életet, amit élni szeretnél.
Azonban, ha az egyes lépcsőfokoknál sérülés éri a lelkünket, az énünk egy része le is szakadhat és ez az énrész később állandó figyelmet követel magának hol az elfojtáshoz, hol a téves működés fenntartásához.
Íme néhány tanács E. N. Arontól:
- Dolgozz az alacsony önbecsüléseden!
- Módosíts a határaidon!
- Helyettesítsd a sztereotípiákat konkrét ismeretekkel!
- Dolgozz a szerelmi félénkségeden!
- Vizsgáld meg, mi okozza azt, hogy tökéletes akarsz lenni.
- Keress egy mentort a saját nemedből!
Az oldási tapasztalataim szerint, a szuperérzékeny emberek szívesen gyártanak kifogásokat, hogy elkerüljenek minden változást, konfliktust és ezzel sajnos bele is ragadnak az önmarcangolás és a panaszkodás okozta lehangoltságba. A cselekvés tudja csak meghozni azt a változást, ami elindíthat a pozitív irányba.