Főoldal
Az oldásról
Gyakorlati tapasztalat
Árak
Elérhetőség
Bejelentkezés
Önbizalom
Párkapcsolat
Gyermeknevelés
Kismamáknak
Amikor nem jön a baba
Életigenlés eszközei
Testsúly
Tanulás
Gyász
Betegségekről másképpen
Angyalokkal
link

A felnőtt-személyiség életvezetési
paraméterei

Az érett, felnőtt személyiség mentálpedagógiai modellje

  1. Tudok kudarcot tűrni, hiányt/nélkülözést/szenvedést elviselni.
  2. Elfogadom külső és belső korlátaimat, és becsülöm értékeimet, valamint a körülményeim adta lehetőségeket.
  3. Alapközérzetem viszonylag és általában jó,stabil.
  4. Átélem, hogy dolgom, teendőm van a világban.
  5. Semmi sem fontos számomra mindenek felett.
  6. Nem gond megpihennem, ellazulnom, olykor semmit sem csinálnom.
  7. Nem tapadok az úgymond, könnyen elérhető kellemes ingerekhez, illetve nem feledkezem meg miattuk kötelességeimről és nem kockáztatom értük az egészségemet (ha mégis, akkor a következményekkel számolok és eltudom viselni azokat).
  8. Állandó haragot senkivel szemben sem táplálok (legfeljebb „indokoltat" és tartóst, erről azonban tudok, s képes vagyok alig kimutatni).
  9. Alapállásommá vált, hogy (legalábbis kívülről nézve) ne válaszoljak minden külső történésre, mert tisztában vagyok azzal, hogy egyrészt nem az érzéseimért, csupán a tetteimért felelek, másrészt hogy élményeimet, a dolgok-események megélését magam teremtem magamnak.
  10. Kapcsolataimban (de pillanatnyi reagálásaimban is!) inkább tartózkodó, mint követelődző vagyok.
  11. Nem magyarázom vagy indoklom a külvilágnak cselekedeteimet és érzéseimet (mielőtt tennék és éreznék), hanem teszek és érzek - és utólag sem magyarázkodom.
  12. Tisztelem a másik ember véleményét és érzését még akkor is, ha az engem érint és nekem nem tetsző.
  13. Megbékéltem azzal, hogy nem mindenki kíváncsi rám.
  14. Nem kínoz kibírhatatlan féltékenység.
  15. Nem kérdés számomra, hogy ki vagyok; nem szégyellem a múltamat, származásomat, szüleimet stb. (másként fogalmazva: örülök, hogy létezem s elfogadom mindazt, amit megéltem-átéltem).
  16. Tudok aktuálisan szégyenkezni, viszont a konkrét szégyenérzés feloldását nem másoktól, hanem önmagamtól várom.
  17. Elfogadom magam annak és olyannak, aki és amilyen vagyok, de egy pillanatra se felejtem el, hogy ki és milyen leszek (lehetek).
  18. Átérzem, de legalábbis el tudom képzelni bárki embertársam gondjátbaját és örömét, ám az ilyesmihez képes vagyok neutrális regisztrátorként is viszonyulni (csupán nyugtázva a vonatkozó megélésemet).
  19. Szinte bárki bárhogy szólhat hozzám, nem ragadtatom el magam s nem rendülök meg tőle érzelmileg („összeomlás" értelmében).
  20. Pánik nélkül fogadom az elhagyás élményeit (bárhol és bármennyire váratlanul érjenek is ezek).
  21. A szeretetet és a szerelmet (és minden személyes kötődésemet) már úgy élem meg, hogy nem „könyvelek" s nem ijedek meg attól, hogy valaki pont engem szeret (vagy éppen nem szeret), mind e közben pedig ugyanannyira természetes számomra adni, mint kapni.
  22. Nem csimpaszkodom senkibe (nincsenek már az életemben sem ún. „néni-nők" és „bácsi-férfiak", sem pótanyukák és pótapukák).
  23. Senkinek és semminek a hatalma nem hat rám már bénítóan, s nem érzek automatikus késztetést, hogy harcba szálljak a különféle tekintélyekkel (és nem ütközöm, nem „lövök csípőből", amikor más kérdőjelezi támadja az én „tekintélyemet).
  24. Akkor is jól érzem magam, ha az örömömről kizárólag én tudok.
  25. Mindenféle önpusztítást, kóros-káros szenvedélyfüggést és/vagy viselkedéskényszert alapvetően idegennek érzek (illetve ezek számom¬ra valamiképpen terhesek).

Forrás: Fekete György - Varga Domokos: BEVEZETÉS A MENTÁLPEDAGÓGIÁBA http://mek.oszk.hu/10100/10152/10152.pdf


tovabb